Hol kezdődik a kör?

Az „új” értékrend meghonosítása
Az értékek szintjét több módon lehet megváltoztatni, pl. a nevelésen keresztül, de ez nagyon lassú folyamat, mert az értékek csak nagyon lassan változtathatók, és mint a fenti példából látjuk, részben hatástalan marad, ha a strukturális környezet kioltja az eredményeket.
Ha az okozat szintjéről kezdjük, akkor sem egyszerűbb a helyzet, mert a kiépített szerkezetek megváltoztatása is nagyon hosszú időt igényel, pl. a fosszilis erőforrások megújulókra cserélése nem megy az egyik pillanatról a másikra.
A legrövidebb idő alatt elvileg intézményi szinten lehet változásokat eszközölni. Mi, magyarok, gyakori elszenvedői vagyunk a jogszabályok változtatásának, és láthatjuk, hogy az új szabályok új struktúrákat hoznak létre még akkor is, ha azok nem pont olyanok lesznek, mint azt szerették volna. Azonban, ha van politikai akarat, akkor mégis ez a leggyorsabb útja a változtatások elindításának. A változtatások, főleg, ha azok helyesek, visszahatnak az értékek szintjére, és okként a strukturális szintet is befolyásolják.
Gondolkodjunk hosszú távban
Az intézményi szint változtatásának nyilvánvaló nehézsége a politikai akarat hiányában gyökerezik. A politika a rövid-távú megoldásokban érdekelt, hiszen megítélésére a választói periódus négy éve áll rendelkezésre, ez alatt kell eredményeket felmutatni. Így bármennyire is sajátos, és sajnálatos, a politika nem fogja a fenntarthatóság hosszú-távú céljait választani egy olyan társadalomban, amely nem követeli meg a politikától az ilyen jellegű döntéshozást.
Ettől a nem csekély nehézségtől eltekintve azonban az intézményi változásokkal nagyon gyors eredményeket lehet elérni. Érzékletes példája ennek, ahogy egészségünket kezeljük. Az egészségügy ma inkább „betegségügy”, mert a domináns érték alá rendeljük egészségünket. Az anyagi javak megszerzése érdekében feláldozzuk az egészségünket, és akkor kapkodunk utána, ha már megbetegedtünk, noha nyilvánvaló, hogy a helyes életmóddal meg lehetne előzni számos betegséget. Nagyon bölcsen oldották meg ezt a kérdést Konfucius Kínájában, mintegy 2500 évvel ezelőtt. Az egészséges ember szerződést kötött a gyógyító emberrel arra, hogy az megőrzi az egészség állapotában. A szerződött partnerek rendszeresen találkoztak, és igyekeztek kölcsönösen megelőzni a betegséget. Amíg az egészség fennállt, addig a páciens fizetett, de amikor megbetegedett, akkor az orvos. Noha ma is a biztosított fizet, amikor egészséges, a társadalombiztosítás rendszerében elvész a személyes felelősség és érdekeltség. Ha az orvosnak kellene ma a betegének hálapénzt fizetnie, akkor az orvos egyértelműen a betegségmegelőzésre törekedne.
A cikk forrása:
Gyulai Iván: A fenntartható életmód
Ajánlott és hivatkozott irodalom:
Gyulai Iván: A fenntartható életmód. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, 2012. Elérhető az MTVSZ honlapjáról