Légy Te a változás…

Mit tehetek én személyesen a fenntarthatóságért?
A fenntartható fejlődésben betöltött egyéni szerepünk megértéséhez először is kerüljünk tisztába saját szerepünkkel a jelenlegi fenntarthatatlanságban.
A keleti filozófiák legtöbbje szerint az embernek három (mások szerint négy) teste van. Ezek a fizikai, lelki, szellemi, (érzelmi) testeink. Akkor vagyunk egészek (egész-ségesek), ha ezek a testeink harmóniában vannak egymással. A harmónia megbomlása betegséget okoz. Sokak szerint fizikai testünk megbetegedése mögött mindig lelki okok állnak, és ennek kezelése nélkül csekély esélyünk van felgyógyulni testi betegségünkből. Nyilván szellemi fejlettségünk is meghatározó fizikai, lelki egészségünk megélésében. Egészségünk, belső harmóniánk megszabja a külvilággal folytatott viszonyainkat (kultúránkat), azt, hogyan viszonyulunk egy másik emberhez, a közösséghez, amely körbevesz, vagy éppen az egész világhoz, a természethez. Amennyiben kiegyensúlyozott vagyok, harmónia árad belőlem, és képes vagyok békében élni a környezetemmel.
Arra a kérdésre, hogy „mit tehetek én a fenntarthatóságért?”, a legjobb válasz, ha megvalósítom belső harmóniámat. Ebben a belső harmóniában igénylem a környezetemtől a legkevesebb energiát. Ha testileg egészséges vagyok, nem kell a technikát, vagy másokat segítségül hívnom, nincs szükségem ezek energiáira, sőt, mivel egészséges vagyok, képes vagyok másokon segíteni.
De a filozófiák mellett számos tudományos felmérés is kimutatta már a természet, zöld terek jelenlétének hosszan tartó pozitív hatását személyes jól-létünkre. Legutóbb brit kutatók vizsgálták az előléptetés, lottónyeremény vagy fizetésemelés rövid távú közérzetjavító hatásával szemben, (melyek maximum fél-, egy évig tartanak).
A világmegváltó emberi természet gátjai
Érdekes az emberi természet. Sokan vagyunk, akik szeretnék megváltani a világot. Vannak, akik tudománnyal és találmányokkal, mások feledhetetlen alkotásokkal, vagy politikusi karrierrel igyekeznek ennek eleget tenni. A világ megváltása azonban elérhetetlen egy halandó számára, a törekvés kudarcra van ítélve, hiszen egyetlen ember akarata sem érvényesülhet egy rendszerben, még ha éppen a legjobbat akarja is. Kudarcunk éppen elég ok arra, hogy másokat hibáztassunk világmegváltó szándékunk sikertelenségéért: én megváltanám a világot, de ti nem engeditek.
Talán ez az önfelmentő ítélet lehet az oka annak is, hogy miért nem önmagunkon kezdjük a világ megváltását. Önmagunk harmóniájának kialakítása nagyon nehéz feladat. Szabad választásunk lehetősége, környezetünk csábításai hatalmas akaraterőt igényelnek a helyes út választásához. Sikertelenségünk esetén nem mondhatjuk, hogy miattatok nem sikerült; itt önmagunkkal kell szembenézni. Persze megunván sikertelenségünket sokszor a szembenézés elől is elfutunk.
A világ „megváltásához” önmagunk megváltásán keresztül vezet az út. Minél több ember él harmóniában társadalmi és természeti környezetével, annál kiegyensúlyozottabb lesz létezésünk, hiszen maga a világ is lelki, szellemi és fizikai síkon szerveződik. (kozmikus harmónia)
A példák és megerősítés fontos szerepe
Ha a belső harmóniát kívánjuk megvalósítani, és eljutni egy fenntartható életmódig, egyéni törekvéseinkhez, fontos a környezetünk részéről adott megerősítés. Társadalmi környezetünknek és a létező struktúráknak egyaránt meg kell erősíteniük a fenntarthatósághoz szükséges értékharmóniát.
Egy ok-okozati hálóban nemcsak az ok határozza meg az okozatot, hanem az okozat is visszahat az okra. Ez segít megérteni, hogy vajon miért olyan nehéz magunkat, vagy éppen másokat a helyes értékekre nevelni.
A környezeti nevelő mindent elkövet, hogy a közösségeket a helyes életmódra, értékekre, szemléletre és viselkedésre nevelje. A fiatalok általában lelkesek és fogékonyak az újra. Ám amikor elhagyják a nevelés színhelyét, a való világban találják magukat. Olyan közegben, amely nem engedi megélni a tanult viselkedési mintákat, sőt azzal ellentétes értékeket sugároz. Nyilvánvaló, hogy kellenek példák, példaképek, kell, hogy a család, a barátok, a bennünket körülvevő világ, az összes struktúra a helyes viselkedést sugározza.
„Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”
A cikk forrása:
Gyulai Iván: A fenntartható életmód
Ajánlott és hivatkozott irodalom:
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, Terebess Ázsia E-Tár
Jankovich Andrea: Természet és Buddhizmus. Új Pedagógiai Szemle. 1999. 6. szám.
Mark Kinver: Green spaces have lasting positive effect on well-being. 2014. január 12.
Gyulai Iván: A fenntartható életmód. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, 2012. Elérhető az MTVSZ honlapjáról