Energiafüggőség

Ez az a függőség, amelyben szinte mindannyian szenvedünk, illetve élvezzük áldásos hatásait. A megfogalmazás attól függ, milyen szempontból vizsgáljuk függőségünket az energiától. Életünk minden területét átszövi az energia használata, legyen az táplálkozás, munka, tanulás, közlekedés, vagy szórakozás. Kampányunkkal szeretnénk ráébreszteni a kedves olvasót arra, milyen súlyosan energiafüggők lettünk. A függőség pedig mindig hordoz veszélyeket, illetve gyakran felesleges költségekbe ver bennünket. A káros mellékhatásokról pedig még nem is beszéltünk, ami ebben az esetben egyaránt jelentheti az egészségünk, illetve természeti környezetünk romlását.
Mára egy mesterséges világgal vettük magunkat körül. Energia segítségével építünk, tartjuk karban és működtetjük ezt a világot. Épületeket, utakat, csatornákat, vezetékeket építünk, energiával fűtünk, világítunk, kommunikálunk. Az élelmiszereinket is energia segítségével állítjuk elő. Energiát igényelnek a gépek, amelyek megművelik a talajt, elvetik a vetőmagokat, és betakarítják a termést. Energiát igényel a modernnek nevezett mezőgazdaság, energia nélkül nem lennének műtrágyák és növényvédő szerek. Energia kell a megtermelt alapanyagok elszállításához és feldolgozásához. A víz is energia révén válik elérhetővé. Szivattyúk nyomják a vizet, termelik ki, szállítják egyik helyről a másikra. A szennyvíz tisztítása is rengeteg energiát használ fel. Minden termelés, kereskedelem és szállítás energia segítségével történik. Mi magunk is energia segítségével utazunk, akár a tömegközlekedéssel, akár autóval, motorral. És persze ezek előállításhoz is energia kellett. Sőt mindahhoz, amiből előállítottuk a járműveket. Bányákat kellett nyitni, kitermelni a nyersanyagokat, szállítani, feldolgozni, alkatrészekké formálni őket. Még kerékpárunk, sőt cipőnk előállításához is nem kevés energiát használtak fel, tehát még a gyalogos közlekedés sem jelent kivételt. A fentiekből látható, hogy életünk minden területén függünk az energiától, még azon szükségleteink kielégítésében is, melyeknek első ránézésre nincs köze az energia ellátáshoz. Közben az energiafelhasználás mentesít bennünket egy sor mozgástól, mozgásszegény életmódunknak pedig egészségünk látja kárát.
Miért jelent a függőség kiszolgáltatottságot is? Mi lenne, ha elfogynának azok a fosszilis energiaforrások, amelyekhez az emberiség ezer szálon hozzákötötte az életét? Mi van olyankor, ha nincs elektromos áram, vagy nincs gázszolgáltatás? Képzeljük el, mi lenne, ha napokra, hetekre megszűnnének ezek a szolgáltatások? Mivel fűtenénk, ha nem lenne gáz, hiszen a legtöbb épületben már a fa, vagy széntüzelésre alkalmas kémény sincs? Mivel világítanánk, mivel néznénk a tévét, hallgatnánk a rádiót, üzemeltetnénk a számítógépet, a hűtőt, légkondicionálót, mivel működne a lift, az önműködő ajtó? Mivel menne a villamos, a metró, vagy mozgólépcső? Számos olyan szolgáltatás van körülöttünk, amelyekről csak akkor tudnánk meg, hogy elektromosság hajtja, ha az nem lenne elérhető. Még az autónkat sem tudnánk megtankolni, de a kazánunk sem működne, az újságot sem tudnák kinyomni, a toalettet sem tudnánk leöblíteni, telefonálni sem tudnánk.
Amint azt fentebb bemutattuk, az energia felhasználás egy átlagos napunk minden percét átszövi vagy közvetlen módon (világítás, fűtés, közlekedés), vagy közvetve (pl. az élelmiszerekben megtestesülve). Saját izomerőre hagyatkozva nehezen tudnánk fenntartani életünket, nem a mai kényelmes szinten, hanem még túlélési szinten sem. Ezen felül olyan értelemben is kiszolgáltatottak vagyunk, hogy életfeltételeink fenntartására nagy, profitérdekelt rendszerek jöttek létre, melyeket már nem vagyunk képesek átlátni, ellenőrizni. Közülük talán a legnyilvánvalóbb és leggyakrabban vitatott az élelmiszeripar, mögötte az iparszerű mezőgazdasággal. Az eredmény röviden: azt eszed, amit a boltban kapsz. Hogy az élelmiszeripari termékek valóban jót tesznek-e neked, azt csak remélheted, ám rendszeresen fény derül arra, hogy a profit érdek előbbre való a fogyasztók egészségénél. A nagy rendszerekre való hagyatkozás másik hátránya az, hogy – mivel nem versenyképes - eltűnik a kisléptékű élelmiszertermelés, és vele együtt a hagyományos vidéki. A csapda itt zárul be: az emberek városba költöznek, vagy falun is városias életmódra váltanak, nagyáruházakban vásárolnak meg mindent, naponta órákat közlekednek, gyerekeiket távoli iskolákba hordják, azaz csatlakoznak a kiszolgáltatottak táborához. Ennek a rendszernek a rabjaivá válunk. A helyzetből nehéz egyetlen huszárvágással szabadulni, (bár vannak, akik megteszik) ám megkereshetjük azokat a módokat, ahogyan kiszolgáltatottságunkat csökkenthetjük.